Mikóújfalu község rövid bemutatása

Mikóújfalu 2004 óta önálló község, nyugatról a Baróti hegység, keleteről a Bodoki hegység elődombjai határolják. Nevét a 18 században az egész vidéket birtokló Mikó családról kapta, akiknek a nevéhez füződött az ide telepített üveghuta. A falu először az 1768-as falulajstromban szerepel mint Miko Ujfalu. A község határában a XIX. században nyíltak meg az első andezit bányák az Olt folyó jobb partján, mely nagyszámú munkásnak nyújtottak hosszú időn át és napjainkban is megélhetést. Ennek az iparágnak alapján fejlődött ki a mikóújfalusi diszitő kőfaragás.

Mikóújfaluban tevékenykedett Fejér Ákos tanitó, akinek nevét viseli a községközpont iskolája és mellszobor is emlékeztet a híres oktatóra. Messze híres a mikóújfalusi Bedő forrás, de a község meg sok más ásványban gazdag borvízforrással rendelkezik: Gazsi, Sós, Sorbá, Cseszkó, Szimion, Csángó.

Mikóújfaluban aktiv civil élet zajlik. A közösségi munkát probálja szervezni a Fejér Ákos Egyesület, a Fiatalok Mikóújfaluért Egyesület és a Nagykürt 95 Egyesület is. A falu lakossága nagyrészt még a közeli kőbányákban dolgozik, de van már több müködő vállalkozás is: építkezési vállalkozók és fafeldolgozók is munkahelyet biztosítanak a község lakóinak. Azonban még mindig fontos szerep jut a község életében a mezőgazdaságnak és állattartásnak is.

Mikóújfaluban még mindig fontos a hagyomány: a regruta locsolás, szüreti és husvéti hagyományos rendezvényekre évente sor kerül, de a hagyományos székely ételek is megtalálhatóak a lakók asztalán. Így a mostmár levédett mikóújfalusi „Rakott ág” is, mely kuriózum minden idegennek.