Sepsibodok község rövid bemutatása

Sepsibodok község a Háromszéki medencében, a Bodoki-hegység nyugati lábánál kanyargó Olt folyó völgyének bal partján, Sepsiszentgyörgytől 11 km-re északra fekszik. Az 550 m magasságban fekvő községet közigazgatási szempontből három település alkotja: Sepsibodok (községközpont), Oltszem és Zalán falvak. Mindhárom település nevét ott találjuk az 1332-es pápai tizedjegyzékben. Lakossága 2009-ben 2.441 fő volt. A község egykor fazekasközpont volt, ma két dologról híres: a bodoki borvízről és a zaláni szilvóriumról.

Bodokon a református vártemplomban a XV. századi gótika jegyeit láthatjuk, melyet 1651-ben átépített a patrónus Mikó család. 1686-ból származó címerük a templombelsőben látható. A templom barokk portikusának háromkaréjos volutás oromfala van, félköríves szoborfülkével. A tojásdad lakú várfal kaputornyára építették rá a harangtornyot. A véle szemben lévő papi lakás és gyülekezeti ház előtt két restaurált szép monumentális székely kaput láthatunk. Figyelemre méltó a községközpont hősi emlékműve is. A község neves szülötte a földbirtokos Mikó Miklós (1597-1668), akinek bodoki reneszánsz kúriáját elseperték a századok, Bethlen Gábor titkára volt, az erdélyi országgyűlés széki követe, Sepsiszék alkirálybírója.

A három falu számos ásványvízforrása közül a Bodoc-Matild névre hallgató kapható kereskedelmi forgalomban. A bodoki borvízforrások első bérlője egy György József nevű vállalkozó volt, aki a szájhagyomány szerint menyasszonyáról nevezte el a borvízet. A bikarbonátos, alkalikus, enyhén sós “Matild”-vizet a vállalkozó maga népszerűsítette és tette híressé külföldön is. Jelenleg napi 40-50 ezer liter borvizet palackoznak.

Oltszem falu volt egykor a Mikó család ősi fészke. Itt építették fel 1827-ben a reneszánsz stílusú Mikó-kastélyt. A hagyomány úgy tartja, hogy a közeli Herec várának köveiből építették, s hogy a falképek készítője nem más, mint a marosvásárhelyi egykori zenélőkút építőmestere Bodor Péter. A fundus udvarán római katonai tábor maradványai látszanak, melyre, később, koraközépkori vár vagy őrtorony épült.

A Baróti hegység keleti oldalán, 636 m magasságban elhelyezkedő Zalán kálvinista templomában is akad látnivaló, hisz XIV századi emlékeket őriz. Román kori bejárati ajtaja, a gótika felé való átmenet legtipikusabb példája. Ovális alaprajzú várfala a cinterem emlékparkját övezi.

Zalánban a Pincevár, Oltszemen a Leánykavár, Bodokon pedig Kincsás vára őriz régészeti emlékeket. Kincsás koraközépkori vár volt, honnan Árpád kori kard került múzeumi gyűjteménybe. „A környék szép lányai a Leánykavárban laktak. Féltették is őket a várurak az idegen emberektől, rejtegették, s bezárva tartották a várban. Innen a vár neve. A várat a Hintó útja kötötte össze Herec várával – mesélik az oltszemi öregek – de a kettő között alagút is volt, ezen jártak át a lányok szüleikhez. Ha a faluba akartak lemenni, ott volt az ezüst híd, az hajlott át az Olt vize fölött.” Leánykavára régészeti lelőhely. Az oda látogató ma is megszemlélheti a tetején lévő erődített települést, honnan állatokat és emberalakot is ábrázoló agyagszobrok kerültek a felszínre.

Oltszemet Kovászna megye madárbarát-falujának minősítette a környezetvédelmi minisztérium. Az ornitológusok szerint Oltfej vidékén, ennek a falunak a határában él a haris. Ezt ábrázolják a település bejáratainál felállított szép faragott falutáblák és a központban álló jelképes madáretetők.

A község lakossága ma nagyrészt mezőgazdaságból él, de a borvíztöltőde, a homokbánya, valamint a téglaégető is számos lakos megélhetését biztosítja.